Csipkerózsika lettem, meglehet, tán elátkoztak. Úgy tűnik, még mindig akad, kinek ez minden szórakozása. Hát sose legyen boldogabb. Átkozgasson, ha ez lészen élete értelme. Végső soron az is könnyen meglehet, hogy hivatásos átkozó és ez a dolga. Hm. Szép is a hivatástudat. Mondjuk én meg elfeküdtem a derekam, ámde ez még a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy átaludtam egy egész századot, ha nem kettőt, mire megérkezett a lovagom. Meglátott, rendben. Elállt a lélegzete, még jó, hisz gyönyörű vagyok így hosszantartó álmomban is. No, meg ne vessen senki. Ezt éppenséggel nem én mondtam, hanem akik még eddig láttak. Hiszen én aludtam, hogyan is láthattam volna álmomban önmagamat. Mire azonban a hercegem megcsókolt, utóbb felébresztett, ahelyett, hogy szép, míves szavakkal illetett volna, vigasztalt, nyugtatgatott volna, netán megkérdezte volna, ennyi idő után nem vagyok-e éhes, szomjas, rendben van-e a sminkem, gyűrött-e a ruhácskám, nekiállt és csak mondta, és mondta nagy lelkesen, hogy, szép jó napot néked Csipkerózsika! Te aztán jól megjárattál, mire megtaláltalak, asszony féle! Amellett fogalmad sincs, te kis álomszuszék, mi mindent hagytál ki, amíg aludtad az igazak álmát! A világ olyat, de olyat változott, annyi minden szép, és jó, máskor meg borzasztó történt, hogy azt sem tudom, hogyan kezdjem! Én meg csak néztem, szólni sem bírtam, hozzátenném szomjas is voltam, hisz a torkom igen csak kiszáradt, de ez a herceg annyira elragadtatta magát, elég volt csak megkérdeznem tétován, bizonytalan kis elcsukló szavakkal, voltaképpen miről is maradtam le, mire ő rákezdett, és csak ontotta és ontotta.
Változott a világ, hisz forradalomra éhes tömegek törtek elnyomóik akarata ellen, és ez a hullám megrengette ám a kormányok hatalmát, nemkülönben félelemmel töltötte el elnyomóik lelkét! S ez még nem minden! Bell, aki megalkotta a telefont, 1876-ban szabadalmaztatta találmányát, s ezt követően 1877-ben megalapította a Bell Telefon Companyt! Utóbb jöttek a mobiltelefonok, később az annál is okosabb telefonok! Ígyma már mindenkit elérhettünk sóhajnyi idő alatt! Szegény a postagalambok pedig mehettek nyugdíjba vagy fazékba! Szörnyű háborúk is dúltak! Nem is egy, nem is kettő! Hetvenegy, vagy hetvenkettő? Ah, a járványokról meg már szót se érdemes ejteni! Főleg arról, ami éppen dúl! 1886-ban ugyanakkor felavatták a New Yorki szabadságszobrot! 1872-ben ugyanakkor megalkották a világ első környezetvédelmi törvényét! Amit senki se tart be! Még én se! Szép is lenne! Minthogy herceg volnék, nem feltétlen az én tisztem a tisztaság! És van ám egy magyar festő is, a Rippl Rónai! Megfestette az öreganyámat! Vagyis nem az enyémet, hanem a csodálatos művét…
No, de ezt bizony már nem hagytam végig mondani. Elvégre szép szavakat, ölelést vártam, mire ez herceg mi a tekervényes kórság, lerohant, akár egy lovasszázad. Nézett is rám a nagy boci szemeivel, én pedig, mivelhogy máris meg se csókolt az a nyámnyila, untam is már vele az ébrenlétet, kedvesen megkérdeztem, nincs egy altatód?
Bernát János