Amióta csak az ember felpillantott az éjszakai égboltra, azóta vágyik a planétánkon túlra, a csillagokon túlra, a túlon túlra. S amióta milliók állítják, az utca emberétől kezdve a pilótákon és a csillagászokon át egészen az űrhajósokig, láttak már idegen világokból hozzánk érkező repülő tárgyakat és lényeket, azóta foglalkoztatja mindazokat, akik valóban hisznek a földöntúliak létezésében, vajon mi okból tartják vissza a kormányok az adófizetők pénzéből finanszírozott vizsgálatok, kutatások, és űrexpedíciók információit. Hisz valljuk csak be őszintén. Ötven év távlatából eleget tudunk a Hold misszióról? Az űrszondáink lélegzetelállító felfedezéseiről? A Marsra küldött járműveink mindennapos munkáiról? Morzsákat természetesen csepegtetnek. Olykor persze láthatunk a világhálón képeket, egy-egy rövidke videót, megnézhetjük akár a különböző űrügynökségek weblapjait és web kamerái által közvetített, minden bizonnyal gondosan cenzúrázott felvételeket, akár egyes tévécsatornák által készített igazán érdekes dokumentumfilmeket. A látottak jelentős része mégis pusztán az effajta programokban részt vevő mérnökök és tudósok elbeszélése, esetleg számítógépes animáció. Holott a szondák és a járművek túlzás nélkül állítva ontják a képeket és mozgóképeket a jéghideg űrben, nemkülönben az idegen holdakon és bolygókon eltöltött napjaik mindenegyes másodpercében. Ha egy-egy küldetést magántőkéből finanszíroznak, vagy éppen jelentős magántőke bevonásával az űrutazást megcélzó társaságok, lásd SpaceX alakulnak, annak technológiai titkolózása érthető. Ámde ott van például a NASA, az ESA, az RKA, a JAXA, a CNSA, melyeket tulajdonképp az adófizetők dollár, euró, rubel, jen és jüan milliárdjaiból tartanak fenn. Joggal tehetjük hát fel a kérdést. A közpénzen szerzett információ mi okból nem közkincs?

Mert ha közkincs, mindazoknak, kik éves javadalmának töredéke megjelenik a földi telepítésű űrteleszkópokban, egy sokadik műholdban, a Hubble űrtávcsőben, egy-egy űrszondában, netán egy újabb fejlesztésű Marsjáró robotban, miért zárják el tőlük az általuk finanszírozott programok termelte információkat. A hidegháború régen véget ért. A Nemzetközi Űrállomás neve sem véletlenül „Nemzetközi”. A kormányok közös űrrepüléseket, műhold fellövéseket, közös kutatásokat hajtanak végre. Így a jelek szerint arra sincs különösebb okuk, hogy egymás elől zárják el az eredményeiket. Akadnak természetesen olyanok is, akik úgy vélik, erre semmi szükség. Hogy inkább a bolygónk lassú haldoklásával és az emberek problémáival foglalkozzanak. Ámde, miként az is könnyen előfordulhat, hogy egy a Holdról, a Marsról, vagy valamelyik üstökösről visszatérő egység olyasmivel fertőz meg minket, amire nincs gyógyír, ezzel ellentétben azt is megélhetjük, hogy pontosan ezek a programok találnak odakinn valami olyasmit, amivel legyőzhetik a rákot, az Alzheimer kórt, bármit. Sok ember, sokféleképpen gondolkodik, és sokféleképpen vélekedik. Egyesek inkább az ilyenfajta kutatások és missziók támogatását fogadják el, mintsem az újabbnál újabb fegyverek fejlesztését, azontúl a nagyhatalmak által kiprovokált, utóbb a fegyvereikkel és az adófizetők pénzével finanszírozott háborúkat. Akadnak olyanok is, akik néhány ezer sci-fi megszállott számukra haszontalan játszadozásának könyvelik el mindazt, amit nem elég, hogy az adópénzeikkel „követnek el”, az általuk elért olykor valóban briliáns eredményekhez kizárólag gondosan megszűrve, vagy egyáltalán nem juthatnak hozzá. A felsoroltak dacára mégsem ezek bőszítik igazán a földkerekség polgárait. Ezen polgárokat az UFO kutatások folytonos titkosítása, a mellébeszélés, a kormányok által terjesztett álhírek, és az akkurátusan megtervezett cáfolatok dühítik. Hisz ha jól belegondolunk, az első, megközelítőleg hetvenéves észlelések óta bármit észlelnek és bármit találnak, azok sorsa untig a titkosítás és elrejtés. Noha egy-egy ilyen esemény eltussolásában nem öt vagy tíz ember vesz rész. Merthogy szükség van kémikusokra, biológusokra, fizikusokra, csillagászokra, politikusokra, és persze a hadseregre. Akik soha semmiről nem nyilatkoznak. Egyedül a már unásig hallott cáfolatokat tárják az írott és elektronikus média felé: meteorológiai léggömb, sarki fény, meteorit, akármi.

A valóság meghazudtolásának tárháza igencsak széles spektrummal bír. Ámde aki állítja, látta az égen, látta leszállni, lezuhanni, elrepült a gépe mellett, netán elrabolták, vizsgálták, majd visszahozták, valóban mindjük téved? Hisz ha több milliónyi észlelés és állítás közül akárcsak egyetlen is igaz, miközben a többi valóban melléfogás, esetleg okosan kiötlött, szemtelen hazugság, már kijelenthetjük: Nem vagyunk egyedül. Egyébiránt miért is lennénk. Az univerzum végtelen. Botorság és hatalmas önzés lenne hát állítani, az emberi faj uralja mindezt a végtelenséget. Nem, kérem. Odakinn, a túlon túl sokkalta több van, mint amiről mi, az utca emberei tudunk, és sokkalta több mint, amit a pénzünkből fenntartott űrügynökségek, hadseregek, és titkosszolgálatok tudnak, majd titkosítanak. Aki pedig dacolva a háttérhatalmakkal, a tiltás ellenére időnként kiadja eme titkokat, azok egy részét nevetségessé teszik, míg néhányukat balesetnek vagy természetes halálnak álcázva hidegvérrel likvidálják. A felsoroltak ellenére ugyanakkor eltöprengek. Komolyan. Jóllehet magam is hiszek, és magam is vágyom mindarra, amiket gondosan elzárnak előlünk. Sőt. Nem is egyvégtében fölfelé nézek. Merthogy mi van, ha amit keresek, amiben hiszek, az nem is mindig onnét érkezik, ahonnét várom? Hisz tudvalevőek az úgynevezett multiverzummal kapcsolatos nem is feltétlenül merész elméletek. Mely elméleteket megalkotó fizikusok és matematikusok bizton állítják, az univerzumunk mellett tömérdek más univerzum létezik, létezhet, s ezek az univerzumok együttesen alkotják a világűrt, a tömeget, az időt, az energiát, és a teret. Bizonyos elméletek szerint ugyanis az azonosítatlan repülő tárgyak nem feltétlenül tesznek meg sok ezer fényévnyi távolságot, és az sem biztos, hogy használják az úgynevezett féreglyukakat, esetleg rájöttek volna, miként hajlíthatnák a teret. Ha ugyanis elfogadjuk az elméletet, mely szerint nem csakis és kizárólag egyetlen világegyetem létezik, hanem más dimenziók is léteznek, melyek a miénkkel párhuzamosak, és ezek a lények képesek mozogni közöttük, akkor bizony „hiába” pásztázzuk a csillagos eget, ha mindazok, akiket egyszer-egyszer észlelünk, egészen máshonnét ruccannak át hol ide, hol meg éppen egy másik párhuzamos világba. Merészen tovább gondolva, talán nem is egyetlen helyről érkeznek a látogatóink, hanem több, a lehető legkülönbözőbb párhuzamos világból. Ezen a ponton valóban tanakodni kezdek. Már-már tépelődni. Tegyük fel ugyanis, hogy az űrügynökségek és a titkosszolgálatok ténylegesen többet tudnak, mint amiről álmodni mernénk. Meglehet, nemegyszer már a kapcsolatfelvétel is megtörtént az emberek és más világok értelmes lényei között. Aztán a kormányok egy szép napon úgy döntenének, ám legyen, tárjuk a nyilvánosság elé mind-összes titkunkat. Mi történne ekkor? Hisz amióta az ember emberré lett, mindig is igyekezett szabályokat és törvényeket alkotni. Mivel ezek nélkül létünk nem lenne több, mint puszta káosz. A bolygó lakossága pedig percről percre gyarapszik. Nyolcmilliárd. Kimondani is sok. Irányítani és rendben tartani annál nehezebb.

Természetesen nem a manipulált világválságokról, a tőzsdespekulációkról, a mondvacsinált háborúkról, a csúcs-gazdagok még gazdagabbá tételéről, míg a szegény rétegek folyamatos leszakításáról beszélek. Nem is a folytonos lehallgatásokról, a minden utcasarokra felszerelt térfigyelő kamerákról, a ránk telepedett, saját profilunkra formált, mondhatni szemtelen internetről, a hazug, spekulatív reklámokról, hanem a rendről, ami nélkül pillanatokon belül elszabadulna a káosz. Megerősödő bűnszervezetek, újonnan alakult bűnszervezetek, az éhezők és a szomjazók láncba fonódott, elkeseredett, jogos, mindazonáltal mérhetetlenül veszélyes menete, fosztogatások, rablások, gyilkosságok, a tűzként terjedő, megállíthatatlan önkény. Talán ez hozná el az emberiség végső pusztulását, s nem pedig egy nukleáris, esetleg egy aszteroida becsapódását követő roppant kataklizma. Hogy jön ide mindaz, amit a hozzám hasonló UFO hívők vallanak? A mindent átható és mindent átfogó rend. Ez a kulcsszó. Hisz mi lehet fontosabb, mint az emberiség érdekeinek védelme? Elvégre egy ilyen sokkoló hír beismerése megrendítené a politikai és szociális intézményeket. És ugyebár ott a másik kérdés. Akik idelátogatnak, barátként, vagy ellenségként, esetleg elhazudott barátként jönnek? Mit gondolnának az emberek? Ha ők rájöttek a párhuzamos világok, vagy a féreglyukakon keresztüli utazásra, mi viszont csupán szondákat és Marsjárókat lődözünk a világűrbe, a súlyos dollár milliárdokból fenntartott hadseregeink képesek lennének megvédeni velük szemben az emberi fajt? És mit gondoljanak mindazok, akik a vallásosság talaján élik az életüket? Kiknek Isten a mindenekfölött álló. Az egyetlen, az igaz Teremtő. Megmaradna a hitele a világ vallásos intézményeinek? A hitnek? Esetleg összeomlana minden?  Ha egy ilyen, megerősített hír bizton szárnyra kapna, úgy gondolom, nagy valószínűséggel kitörne a pánik. Vélhetően ezen okokból verik láncra az információkat. Akkor hát? Mi marad nekünk? A szörnyűségek sorozatát előrevetítő álmodozás? Mert ha nem, tán jobb is, ha mindaddig, amíg a fejlettségi szintünk jóval alulmarad más világokénál, addig ezek a titkok valóban titkolt titkok maradnak.

Bernát János