A legrosszabb vírusok…

Ami tény, méghozzá eléggé szomorú tény, miszerint a covidról az utca embere nem tud az égvilágon semmit. Megjegyezném, azok nagy része sem rendelkezik csupán morzsákkal, vagy még azokkal sem, akik az utca emberét tologatják a földgolyónak nevezett gömb alakú sakktáblán.

A covidról pusztán önmaga a covid tudhat valamit. Esetleg azok, akik valahol megálmodták, életre hívták, utóbb kieresztették, tegye, amit pedig tennie kell. Már ha így volt. Mert az is lehet, hogy a vírus valóban az emberiségre morcossá lett untig sebzett természet agyafúrt szüleménye, ám azontúl semmi több. Mostanság mégsem ez fertőzi igazán az önmagát felemésztő, lassacskán pusztuló szeretett világunkat. Az emberi elme mélyén lakozó érthetetlen bizalmatlanság, piszkálódás, okoskodás, nemkülönben a megosztottság az, ami valóban fertőz.

Tán még a covidnál és annak mutánsainál is veszedelmesebben. Régen még más volt. Akkor, ha egy-egy barát, ismerős vagy rokon meg-megálltak itt-ott erről-arról diskurálni, akkor még felsejlettek a szokásos, úgymond emberi gondolatok. Hogy vagytok, mint vagytok, mi van a szülőkkel, a gyerekekkel, hogy szolgál az egészség, tetszik vagy sem a politika egy-egy csűrcsavart döntése, elszálltak az árak, jó idő jön, rossz idő jön. Hosszú a tárház, hosszú lenne felsorolni. Ámde mostanság? Egy olyan világban élünk, de főként egy olyan országban, hol már nem az számít, ki féli az istent netán következetes ateista, ki melyik egyháznak, ki melyik pártnak a támogatója, ki melyik focicsapatot kedveli, vegetáriánus vagy sem, napestig sorolhatnám, hanem kizárólag az lett a fontos, oltott, nem oltott, ha oltott mivel oltott, ha nem oltott, miért nem oltott.

Bolt, piac, utca, busz, metró, villamos, vonat, játszótér, munkahely, temetés, esküvő, húsvét, karácsony, légyen az bárhol és bármi, a beszélgetések untig erről szólnak. Merthogy a covidtól való félelem fertőzte emberi elme lassan már semmi másra nem kíváncsi, kizárólag arra az egyetlen egyre: És te? Te be vagy oltva? Ha bevagy, mikor oltottak, mivel oltottak, hányszor oltottak? Ha pedig nem? Miért nem? S ha csak eggyel, mikor kapod a másodikat? S ha csak kettővel, mikor kéred a harmadikat? A politika és a multinacionális világ programozta média pediglen, légyen az írott esetleg elektronikus, készségesen segít, hogy valamennyin abban a ragacsos, rettegett ingoványban tapodjanak.

Akárha mindünk a ködöt szurkálná. Hisz nincs két egyforma nap a vakcinákról szóló hírrel, nincs két egyforma hír, ugyanarról a vakcináról, s nincs két egyforma nyilatkozat ugyanattól az infektológustól, virológustól, voltaképp oly mindegy. Mindezek dacára az agyafúrtan megvezetett utca embere okos. Merthogy némelyek azt hiszi, hagyták őt okossá lenni. Holott nem. A napok pedig csak telnek és telnek, a – ki oltott, ki nem oltott – vírus szép lassan beszivárog mindahányunk elméjébe, éket verve munkatársak, barátok, családok közibe, amire vakcina legalább annyira nincsen, mint a covidra és a mutánsoknak nevezett hűséges katonáira. Merthogy valójában a megosztottság, a gyanakvás, az egymásra mutogatás, a gyűlölet, és mindezek agyafúrt mutánsai lettek a legrosszabb, soha tán ki nem írtható, embert próbáló, emberi érzéseinket apránként végleg felőrlő, legveszedelmesebb vírusok…

Bernát János